A veszteséget feldolgozni Istennel lehet

A Tusványos utolsó napján Fancsal Zsolt bibarcfalvi református lelkipásztor tartott előadást. Már az előadás címéből kiderült az, hogy nem egy mindennapi előadásról van itt szó, hanem sokkal inkább egy bizonyságtételről. Döbbenetes volt látni, hallani, megtapasztalni azt, hogy egy édesapa milyen őszintén beszél a saját életéről. Veszteségéről.

Egy szerettünk elvesztése hatalmas törést jelent az életünkben. Azonban, amikor valaki meghal, valójában nem őt, hanem magunkat siratjuk. "Mi lesz velem?" tesszük fel számtalanszor a kérdést, veszteségként éljük meg a másik ember hiányát, ahelyett, hogy áldásként tekintenénk arra az időre, amit közösen éltünk meg.

Valamennyien különbözőek vagyunk, mindenki máshogy éli meg a veszteségeket, de az az egy közös bennünk, hogy időre van szükségünk. Időre, ahhoz hogy elfogadjuk azt, hogy egyik napról a másikra elveszítettünk valakit, szívünk egy darabját. Ilyenkor nagyon nehéz beszélni. Beszélni az érzéseinkről. Őszintén. Ami ennél is nehezebb az Isten igéjének a hirdetése, miközben belül "szakadsz kettőbe". Hiteles maradni egy olyan helyzetben, amikor a legkézenfekvőbb egy álarc felöltése. Ha nem vagy hiteles, inkább hallgass! Nagyon nehéz. Mármint a csendben maradás. A legtöbb ember valamit mond, hogy ne hallgasson, mert a csend félelmetesen őszinte és hiteles tud lenni.

Miután elmondtam azt, hogy mi a legnehezebb ebben a helyzetben, elmondom azt is, hogy mi a legkönnyebb. Számomra és az előadó számára egyaránt mi volt a legkönnyebb. Ilyenkor Istent hibáztatni a legegyszerűbb. "És én akkor összevesztem az Istennel." Igen. Egy barátságba belefér az, hogy összeveszünk. Viszont attól barátság a barátság, hogy képesek vagyunk a megbocsájtásra. Aki megspórolja a szenvedést magán, azt felemészti a szenvedés maga.

Tudom és érzem, hogy Fancsal Zsolt őszintesége nagyon sok embernek segített a mai napon. Hálás vagyok ezekért a fesztiválozókért, akik vették a fáradtságot és ellátogattak a Keskeny út sátorba. Mindenki maga tudja, hogy mi a jó neki. Van, akinek az írás, míg másoknak a hit és megint másoknak a közösség segít a gyászban és annak feldolgozásában. Nekem kell eldöntenem, hogy számomra mi a jó.

Az előadással párhuzamosan gyerekfoglalkozást tartottunk a kiegészítő sátorban. A gyerekek a fesztivál utolsó napjára már haza jöttek a kis elkülönített Keskeny utas fészkükbe. Hálásak vagyunk, hogy mindez Kovászna Megye Tanácsának a támogatásával megvalósulhatott!

Dombi Anita